Bemutatkozás

Zsurk község rövid története

Zsurk története egészen az Árpád-korig nyúlik vissza, de egyes források szerint a község területe már jóval a honfoglaló magyarok bejövetele előtt is lakott volt, mivel a térség valószínűleg már abban az időben is fontos tiszai átelési pontnak számított.

A község nevének alapja a szláv nyelvből származó Sur, vagy Zsur személynév.

A települést először egy 1067 táján keletkezett oklevél említi. 1212-ben II. András (azaz II. Endre) király a kanyargós Tisza-parton lévő települést Bánk bánnak, Bihar megye főispánjának adományozta. 1322-ben a község már a Bánffy család tulajdona volt. A XV-XVI. században a Losonczy családé és a szentmártoni uradalomhoz tartozott. A falunak az 1500-as években 65-70 lakója lehetett. A Tisza vize és az erdőségek biztosítottak megélhetést évszádokon keresztül, ugyanakkor védelmet is a gyakori háborúskodások idején.

A községben 1540-ben alakult meg a református egyház. Zsurk első református temploma 1790-ben épülhetett. Ezt követően 1795-ben épült meg a fa templom. A jelenlegi templom 1891-ben épült, állítólag a régi templom másaként őrzi annak formáját és nagyságát. A templom nyugati homlokfala előtt áll a 35 méter magas, több száz éves fa harangláb, mely a hagyomány szerint 1560 körül épült, és amely a megye legrégebbi fa harangtornya is egyben. A Tisza mellőli tölgyesekből származik az a nagy mennyiségű faanyag, amely a karcsú zsindelyes harangtornyot alkotja, négy fiatorony ékesíti, és egy kiugró galériarész, amelyből csodálatos a kilátás. A toronyban két harang lakik. A kisebbik és egyben a legrégibb harang 150 kilogramm súlyú, 1655-ből való, míg a másik 275 kilós harang 1925-ben készült egy amerikai adománynak köszönhetően. A zsurki református templom és a fa harangtorony ma már műemlék, s egyben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Értéktár része.

1591-ben a szentmártoni uradalmat Forgách Zsigmond szerezte meg. Ettől kezdve a Forgách család tulajdona maradt 1945-ig.

Az I. és II. világháborút, illetve az 1956-os forradalmat követően más településekhez hasonlóan Zsurk településről is sokan kényszerültek arra, hogy szülőföldjüket hátrahagyva külföldön kezdejenk új életet. A XX. századi diktatúrák a zsurkiak életében is mély nyomot hagytak. A holokausztnak, és a malenkij robotnak is sok zsurki lakos esett áldozatul.

Zsurk közigazgatási szempontból a Tiszai járáshoz, majd 1950-től 1983-ig a Kisvárdai járáshoz tartozott. 2013. január 1-jétől újra létrejöttek a járások. Zsurk jelenleg 11 másik településsel együtt a Záhonyi járáshoz tartozik.

Zsurk lakossága az 1970-es évekig főként mezőgazdaággal, gyümölcstermesztéssel, állattartással, halászattal foglalkozott. A Záhonyi vasúti átrakó kiépülését követően a vasúti áruszállítás fellendülésének köszönhetően azonban egyre többen dolgoztak a vasúton is.

A rendszerváltást követően a vasúti áruforgalom egyik napról a másikra a töredékére csökkent, ami mind mai napig jelentős hatással a térség gazdasági életére.

1990 őszén a tanácsrendszert felváltották a helyi önkormányzatok, és megalakult Zsurk Község Önkormányzata, mely ezzel egyidőben Záhony Város Önkormányzatával, és Győröcske Község Önkormányzatával közösen megalapította a Polgármesteri Hivatalt Záhony székhellyel. A hivatal 2013-ban jogutódlással megszűnt. Feladatainak egy részét a 2013-ban megalakult Záhonyi Járási Hivatal, egy másik részét pedig a 2013. március 2-án alapított Záhonyi Közös Önkormányzati Hivatal vette át.

2005-ben alakult meg a Kisvárda és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás, melynek 2008-ig Zsurk is tagja volt. 2008. január 1-jén 11 település (köztük Zsurk) kiválásával megalakult a Záhony és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás.

A helyi óvoda 1999-ben a frissen alapított Oktatási Nevelési Intézményi Társulás Záhony-Zsurk-Győröcske fenntartásába került, és a záhonyi Hétszínvirág Óvoda tagintézménye lett. 2020-ban azonban a zsurki tagintézmény önállósodott, és Csupaszív Óvoda és Konyha néven működik tovább Zsurk Község Ökmányzatának fenntartásában.